Zsúfolt napok...
Nagyon-nagyon sok minden történt velem az utóbbi hetekben. De nem csak velem az egész országgal... Nem akarok poltizálni, elfáradtam. Minden olvasgtok egy két hír oldalt a neten de ennyi. Várom, hogy egyszer talán megtanuljuk felvállalni a felelőséget saját dolgainkért. Addig lehet bármit mondani, csinálni. Szerintem...
Szeptember 6
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.
No végre....
....sikerült visszapasszítanom a sablont. Igazából egy lapot szerettem volna kilinkelni, az eredmény a szétcsúszott izé lett. Legalább tudtam, hogyan fogjak a helyre hozáshoz...
Nagyon zsúfolt hetem volt. Minden nap mentem valahova és jó késön értem haza. Jó van nem panaszkodom ebből két mozi volt. Az egyik műfaja ellenére elgondolkoztató, nekem aki igencsak bele tudom magam élni a filmekbe, kissé felkavaró. Eddig is tudtam, hisz velem is megtörtént, hogy a szakítás is lehet "happy end", abban az estben ha mindkét félnek leesik miért is jutott eddig a kapcsolat és mit is kellett volna másképp csinálni. Ha tovább tud lépni... No erről szól a film humorral jól fűszerezve. A másik annyira nem volt lebilincselő, sőt itt-ott kicsit unalmas is. Hősiesen végig ültük Valaki Úrral.
Egyébként meg intézkedés, vásárlás, szépülés és ilyesmi volt a program a napi robot után, ami elég húzós mostanság mert jövő héten ellenőrzés lesz és nekem kell koordinálnom a többi 8-10 embert, hogy mit hogyan készítsen elő... Egy dologra jók ezek az események: az ember kénytelen kelletlen megcsinálja a réges rég elhalasztott kevésbé fontos dolgokat...
Esküvő....
Ma délután a konyha ablakon kipillantva a szemközti templomba érkező ünneplő sereget figyeltem. Elméláztam, mostanság mindenki esküvőzik. Holnap Valaki úr rokonai érkeznek esküvői meghívóval, valamint ebben a hónapban két kolléganőm is férjhez megy. Micsoda fellendülés esküvő fronton. Pedig minden felé csak azt hallja az ember, hogy mostanság nem házasodunk mi magyarok, inkább együtt élünk. Lehet, hogy a statisztika ezt mutatja de az ismerősök és rokonok nem.
Jó buli az ! A fiatal kolléganőimnek mindig mondom, hogy egyszer azt is ki kell próbálni ! Általában mosolyogank rajtam, szerintem arra gondolnak, hogy minek jár a szám hisz a házasságom nem sikerült. De a kettő nem függ össze. Igenis jó volt és nem hagynám ki ha a mostani eszemmel állnék oda, csak nagyon sok mindent másképp csinálnék...
No comment
Csórtam valakitől...
..."Jónéhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik
mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás
startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny,
ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a
beérkezés és a győzelem reményében A nagy igyekezetben egyszer
csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd
elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és
hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult .mindegyikük! Az
egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy
jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt
sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és
percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a
történetet."
Kapcsolódások...
Több mint egy éve irogálok. Most kicsit visszaolvastam a régi dolgaim...
1. Sárga tányér: Azóta már kétszer bővítettük a készletet. Már majdnem mindenféle sárga tányérból van 6 db. Sajna lehet, hogy már nem fogjuk pótolni a hiányzó 3 mély tányért, mert úgy tűnik leálltak a gyártással....
2. Béla: Ha augusztus 20.-a akkor a Béla elfelejt a szobatiszta lenni. Igen sajna mostanság megint, és pont most... Éppen ma döntöttünk, hogy szerelő kell Neki. Évek óta úgy gondolom a gépeknek lelke van. Ez mostanság erősödött...
3. Da Vinci kód: No azóta elkészült a film változat is. Tudom sokan lehúzták a könyvet is a filmet is, de nekem tetszett. Végül nem mindegy, hogy van-e valóság alapja vagy nincs ?? Nem képzelheti így az író ?
4. No ezt jól el felejtettem....
5. Valaki úr ma elárulta mit is szeretne karácsonyra... Majd meglátjuk. Jó volt olvasni, egy pillanatra elkapott a hangulat...
6. Sok barátnőm és ismerősöm elolvasta. Általában mindenkinek tetszett. Persze mindenkinek egy kicsit mást mondott. Nekem nagyon sokat segíteni megérteni dolgokat a saját életemben, no meg van egy jó hangulata.
Mostanság nincs kedvem olvasni, pedig nagyon szeretek.... Illetve a probléma igazából az, hogy nem marad rá idő.. De mint tudjuk csak arra nem jut időnk, amire nem karjuk
7. Ezt nagyon szeretem...
8. Azóta már voltam még egyszer... Egyelőre a képek szanaszét vannak ezért késik a beszámoló, de mint tudjuk nem múlik.
Tulajdonképpen elmondható, hogy életemben ilyen sokáig még nem sikerült naplót írnom....
Átlagos szombat....
Elég későn, ahogy szoktunk, elmentünk piacolni... Mostanság hetente egyszer piacozunk meg nagy bevásárolunk, így hétközben kevesebbet kell bótba menni = időspórolás! Ebéd, pihi, némi házi meló. Most meg számítógepelés olasz tanulás helyett. Pedig nagyon kéne már tanulni is de nem füllik hozzá a fogacskám... Hétfőn olasz óra, amit egy hónapja kihagytam. Hol nyaralni voltunk, hol egyébként nem voltam itthon. Aztán helyem nem volt hol tanulni - legalább is ez volt a kifogás. Sajna elfogytak a kifogások csak el kéne kezdeni. Az a vicces ebben a dologban hogy csak az elkezdés nehéz, aztán majd nagyon fogom élvezni. De addig !!!
Ügyelet.....
... 17 évig rendszeresen csináltam Aztán más beosztásba kerültem és nem engedte a főnököm. Egyébként is maga kategória megszünt és átvette helyét az eu konform "műszak", ami több munkával jár közel hasonló pénzért...
Néha nyüszögtem a környezetemnek, hogy de jó lenne... Tudom hüleségnek hangzik de hiányzott. Van annak egy "hangulata", ami semmihez nem hasonlítható.... No meg ennyi idő alatt az ember életének egy részévé vált...
És amit szeretnénk azt meg is kapjuk. Néhány hónapja speciális készenléti ügyeletet mégis el vállahatok. Már 3. hónapja csinálom, eddig nem kellettem. Ma igen. A kihalt folyosón megint elkapott a hangulat.
A másik ami nagyon tetszett, hogy mennyire nem felejtettem el a dolgokat. 6 éve nem dolgoztam azon a masinán és ment minden mint a karikacsapás.... HÚÚÚÚÚÚÚÚ de hiányzik !!!
Tulajdonképpen jó volt
de nagyon nehéz lesz holnap visszaülni az íróasztal mögé!
Néhány napja...
...délutáni sziesztaként filmet néztem a TV-ben.
Igazából jó pár éve láttam én a moziban. Akkor tájt kezdő szingliként családozós program volt. döbbenetes volt, amikor rájöttem, hogy egyáltalán semmire nem emléxem a filmből. Talán a szereplők ismerősek voltak, de azon kívül semmi.
Kedvenc mondataim:
- " én nem hercegnő vagyok hanem majom.."
- "úgy elárvult a keze gyűrű nélkül.."
- "az angol viselkedés mérvadó a világban.."
Sajna elég zavarosan tudtam most nézni, állandóan jöttek-mentek körülöttem.
Azért a hangulat megfogott, no és persze tele volt buddhistákkal....
Újra itt...
Meglepődve tapasztaltam micsoda változások történtek erre fele... Hát úgy döntöttem inkább itt folytatom, amit már máshol megint abba hagytam... Állítólag kitartó típus vagyok, ami a blogolást illeti nem úgy tünhet... Mostanában újra annyi minden megosztani valóm akad, hogy újra belefogok. De most először is el kell mennem vasalni. Habár pont nem a legnagyobb melegben szándékoztam ezt csinálni, de a mai nap sem úgy alakult ahogy terveztük... De nem is baj talán így a jobb. Sőt biztos.
Befejeztem a könyv olvasását. Ilyenkor mindig rossz egy kicsit. Hiányzik. Hiába kezdtem újat... Mire befejeztem még több párhuzamot sikerült felfedeznem az életem és a story között. Egy-két dolog le is esett sőt talán van, amit már másképp élek meg mint mielőtt ez a könyv megtalált volna. Jó hogy megvettem!
Az
utóbbi napokban - melyek igazán nem sorolhatók könnyed, ünneplős,
pihenős lazulások közé - kétszer is nagyon elgondolkodtató helyzetbe
kerültem. Kimondhatatlan kérdések dübörögnek bennem és csak rágódom.
Egy kicsit megijedtem, mikor az alábbi mondatok megtaláltak. (Valamikor
nagyon régen gyűjtöttem be, valójában most sem ezt kerestem....)
"....A második törvény, amelyet ismerünk és követünk az,
hogy az ember megváltoztatható.
A fontos világban erről szól a történelem. Megváltoztatni a másik embert, hogy
elérjük a céljainkat. A megváltoztatás eszköze az erő. Felülkerekedni a
másikon, hogy azt tegye, amit mi jónak látunk. Akkor is, ha ő azt nem úgy
látja. Minden emberi konfliktus forrása ez. Minden emberi fájdalom innen
forrásozik. Vagy nem akarja azt tenni a másik, amit szerintem a jó, vagy arra
kényszerítenek, amit mások jónak látnak, de én nem tartom annak. Az emberiség
történelme a folyamatos megerőszakolások története. Az egyes ember története is
ugyanez. A megerőszakolt és megerőszakoló emberé. Eredménye csak a fájdalom. A
remélt eredmény, az, hogy a szándékaim szerint változik meg a másik, soha nem
valósult meg.
Miért? Mert figyelmen kívül hagytuk az ember létének lényegi sajátját, azt,
hogy az ember szabad. És aki szabad, az nem megváltoztatható, az megváltozik. A
változás csak és kizárólag az ő döntésétől függ. Erre nem kényszeríthető. Sőt
ha változásra akarják kényszeríteni, azaz meg akarják változtatni, akkor
ellenáll. Minden megváltoztatási törekvés, ha eredményesnek látszik, csak
kívülről az, belül a "megváltoztatott" változatlan. A valóság
világának a törvénye a szabadság. A valóság nem ismer kényszert. Nem ismer
változtatást, csak változást.
A valóság világába nem az elképzeléseinkkel, hanem azok elengedésével, nem a
változtatással, hanem az elfogadással léphetünk.
A valóság világa a szeretet világa. A szeretet az egyetlen valóság. "
Igen
a bennem dübörgő kérdések nem az elfogadásról szólnak, hanem ha tiszta
szívvel magamba nézek bizony a megváltoztatásról.....
"Miért nem lehet párkapcsolatot teremteni?
Mert a párkapcsolat életünk lényegi, azaz valóságos világához tartozik. Általa
és benne valóban boldogok lehetünk. Nem lehet célul kitűzni, mert lehetséges,
hogy nem ez a boldogságunk útja. Ezért van oly sok kapcsolatteremtő kudarc,
mert ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy most csak egy párkapcsolatban
lehetünk boldogok, és e képbe zártan nem látjuk meg a boldogságunkat, ami - és
ez meglepőnek tűnhet, de így igaz - mindig jelenvaló. Kevés szívszorítóbb
látvány van annál, amikor a magányos ember tétován keresi a párját. Ki nem élte
meg az egyedüllét üresjáratú kóborlásait, a "hátha találok valakit"
meddő reménytelenségével? A magány ürességébe zártan hiába, hogy egészségesek
vagyunk, hiába, hogy hét ágra süt a Nap, és harsog a tavasz, hiába, hogy boldog
embereket, párokat látunk, a szépség és mások öröme csak mégjobban mélyíti a
fájdalmunkat. Próbálnánk megszólítani a másikat, de nyelvünk nem
engedelmeskedik, bénán és tehetetlenül állunk, utáljuk gyávaságunkat.
Tanácsokat kérünk, olvasunk cikkeket, könyveket arról, hogyan teremtsünk
kapcsolatot, ismerünk már minden trükköt... és mégsem. Aztán valahogy erőt
veszünk magunkon, igyekszünk nagyon megfelelni a másik, a mások elvárásainak,
nagyon akarunk, és az eredmény ismét a kudarc. Még mélyebb a magány. Aztán
egyszerre csak váratlanul, amikor már nem is számítunk semmire, amikor már
lemondtunk arról, hogy valaha is lesz valaki az életünkben, amikor minden
erőfeszítésünk kudarcba fulladt, amikor a kudarcok sebe nyitottá tett, akkor
... látjuk meg a másikat. A csodát. "
És ez pontosan így történt velem is, 2003. szeptember 6.-án.
"Mindenki, aki számít az életünkben, nem megtervezetten került oda, nem
célkitűzés és erőfeszítések eredményeképp van ott, hanem egyszerűen csak ott
találtuk a szívünkben, mintha mindig is ott lett volna.
Arra a kérdésre, hogy kit miért szeretünk, nem tudunk válaszolni.
Azért, mert szép? Van nála szebb. Mert okos? Van nála okosabb. Mert kedves? Van
nála kedvesebb. És hiába a válaszkísérletek, nem mondanak semmit. Nem tudjuk
miért szeretjük a másikat, csak szeretjük. És boldoggá tesz maga a tény, hogy
szerethetjük. És mert szeretjük, látjuk. Látjuk annak, aki és olyannak
amilyen... Csodának. "
Biegelbauer Pál
Olyan
könnyen elfelejtkezem erről a Csodáról, hideg szürke morcogós
napokon.... Pedig az. Az elmúlt több mint 2 év minden vitája,
veszekedése, "haragszomrád"-ja ellenére. Hisz már
ismerjük egymást , néha ugyanazt mondjuk. Tudjuk mikor
van valami a hallgatás mögött és hogy mikor kell
hallgatni... És már hagytunk sebeket egymás lelkében, amelyek
gyógyulnak minden mosollyal, simogatással, szemeink összevillanásával.
Nem tudom mit hoz a holnap , de azt bizton állíthatom, hogy ez életem legboldogabb két éve.
Köszönet érte!!!!
who still see the stars as our family,
who still hear the voice of the wind above,
who still feel the wild and the gentle Mother,
For these my people, I will not forget my love.
To All the people of the Earth,
who still move with the changing seasons,
who still know how the good things grow,
who still keep and who share their wisdom,
For these my teachers may the springs forever flow.
Rain still falls on rich and poor without dividing.
Sun still warms the bodies and the hearts of all.
No one on Earth should have to die for lack of sharing.
Life could be much brighter when the things we want are small.
To All the people of the Earth,
who never learned to trust their senses,
who never thought to learn to pray,
who never gave with hands extended,
If you can hear life's song, maybe you could find your way.
To All the people of the Earth,
I know we're part of a larger body.
It takes us all to make us whole.
When time will come when we're not divided,
Then we'll see clearly our planetary role.
And the stars will sing, for we'll know all people as our family,
The winds will laugh and whisper secrets from above,
The Earth will stay an ever gentle and giving Mother,
And all our people will bless the universe with Love.
We'll bless the universe with Love..."
